Előadások

A mai ember rohan, magához akarja ragadni a boldogságot. Élményeket gyűjt, vagyont és hatalmat igyekszik szerezni. A haladást mennyiségi növekedésnek gondolja. Pedig korlátlan mennyiségi növekedés ezen a véges bolygón nem létezik. Minőségben kellene növekednünk: emberségben, kapcsolatokban, művészetben, tudásban, játékban, örömben, lelkiségben, mélységben. Lassabban a testtel, a mennyiségi gondolkodással, a megvásárolhatóval és megszerezhetővel! Adjunk több teret a léleknek, a mélységnek, a hiteles kapcsolatoknak, az igazi, nem megvásárolható kincseknek! Az életünk igazi célja az, hogy megtanuljunk szeretni, hogy odaadjuk, ajándékká tegyük az életünket.

Mikor érdemes ismerkedni? Hány találkozás után kapcsolat a kapcsolat? Mennyi időt érdemes együtt járni? Mennyi idő után „kell” mondani, hogy szeretlek? Az „örökké” hány évet jelent? Mennyi időt kell együtt tölteni – és mennyit lehet külön? Mikor van itt az ideje az elköteleződésnek? Mennyi idő után van helye a csóknak? És a testiségnek? Tényleg elmúlik a szerelem? Mi lesz velünk 3, 13, 30 év múlva? Az elköteleződés mennyi időre szól?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket gondolunk át együtt egy párokkal dolgozó pszichoterapeuta vezetésével.

Kozma-Vízkeleti Dániel vagyok, család-pszichoterapeuta és klinikai szakpszichológus. 47 éves vagyok, 23 éve dolgozom párokkal és családokkal, 20 éve oktatok egyetemen. Van két diplomám, három szakvizsgám, és négy módszerben képződtem. Volt vagy hét munkahelyem: rendelő, kórház, cégek, iskolák; voltam munkatárs és vezető. Az elmúlt években 2 könyvfejezetet, 30 cikket írtam, vagy kétszáz interjút adtam, illetve 540 előadást tartottam. Most Nektek is fogok egyet.

Kedvenc filmem: Kaptár (Milla Jovovichcsal)
Kedvenc zeném: „Bárki könnyen bekerül a Kaptárba” (Ganxsta Zoleetől)
Kedvenc italom: Becherovka + Tonic (BeTon koktél)
Szeretek tréfálni. Szeretek komoly lenni.

Bellovics Gábor jezsuita vagyok. Nem jezsuitának indult a hivatásválasztásom, és a kalandos út, amely ide vezetett, tele volt szép és kihívásokkal teli helyzetekkel. Választás, megkülönböztetés, közösség és lelkesedés, fájdalmas búcsúzások, új kapcsolatok és kalandos próbatételek övezték. Legfontosabb viszont, hogy újra és újra rálelhettem – s most is így van ez – az Úr gondoskodó szeretetére. Szívesen osztom meg az ezzel kapcsolatos élményeimet.

Az Eucharist zenekar vezetőjeként fontos számomra Isten dicsőítése zenével. Minden efféle dicsőítő dal mögött a hétköznapok igenjei húzódnak meg. Igenek az Atyaisten tervére. Ezt sokszor nem könnyű megtennünk. A feleségemmel együtt ezzel az igenlő hozzáállással igyekeztük elfogadni a gyermekeinket. Mind a nyolcat.

Az Atya feltétlen szeretetét akarom továbbadni nekik és azoknak a diákoknak is, akiknek hittant tanítok, de akiket sokkal inkább egy Istennel való bensőséges kapcsolatra szeretnék elvezetni. Ez a kapcsolat azonban csak úgy adható át, éreztethető meg, ha én is élő, baráti kapcsolatban vagyok Jézus Krisztussal. Azt tapasztalom, hogy érdemes erre a barátságra időt „pazarolni”.

Mindenki vágyik a bensőséges kapcsolatra, de nem mindenki képes rá. Mi köze az érzéseknek az identitáshoz? Hogyan válhatok képessé a valódi intimitásra? Normalitás és másság, pornográfia és gender. Mit mondanak, mit gondoljak, mi az igazság, és hol állok én?

Eberlein Éva vagyok, egész gyerekkoromat úgy éltem le, hogy szerettem volna fiú lenni. Ez akkor sem volt lehetséges, és most sem az – majd elmondom, miért. Ma boldog nő, feleség, anya vagyok, kiteljesedett életet élek, és identitás-coachként segítek másoknak megtalálni igazi önmagukat, és boldog, kiteljesedett életet élni.

A tánc mint imádság? Sokszor érzem, ha már a szavaim kevésnek tűnnek a dicsőítésben, ha a nyelvemnek már nincs mit mondania az imában, akkor a Lélek indítására bekapcsolódik a testem. A test, melyet Isten a saját képmására alkotott, a test, melynek minden apró mozdulatával Őt tudom dicsőíteni.

Csatlakozz hozzánk az izraeli táncokban, ha szívesen belehelyezkednél, elmélyednél a zsoltárok szépségeiben, a testeddel való imában, vagy csak táncolnál egyet közösségben az Istennel.

Sümeghy Kata – sajtómunkatárs
Kuzmányi István – a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője
Dr. Tóth Tamás – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, a pápalátogatás általános koordinátora

Pár évvel ezelőtt nemcsak Szlovákiát, de Magyarországot is meglátogatta Ferenc pápa, ami nagy örömünkre szolgált. Lehet, hogy köztetek is akad olyan, aki ott volt Budapesten, a Kossuth téri szentmisén. Az egyházfő itt-tartózkodása alatt több helyre is ellátogatott. Ennek a nemes eseménynek az emlékére készült a „Krisztus a jövőnk – Ferenc pápa apostoli látogatása Magyarországon” című könyv, melyet első kézből olyan emberek szeretnének bemutatni nektek, akik végigkísérték Ferenc pápát ittléte alatt, illetve koordinálták, szervezték a pápalátogatást. A könyv felelős szerkesztője Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, a pápalátogatás általános koordinátora.

TikTok, Instagram, Facebook, Snapchat. Talán sokatoknak ott vannak ezek az appok a telefonján, illetve rendszeresen használjátok is őket. De azt tudjátok-e, hogyan lehet keresztényként is kereszténynek maradni ezeken a platformokon? Ezen a fakultáción erre és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ, továbbá együttgondolkodásra hívlak benneteket a következő témakörökben:

• Az internet befolyásol – de hogyan befolyásolhatom én az internetet?
• Az anonimitás lehetőségei és veszélyei
• Személyesség az online világban
• Online evangelizáció
• Mémkultúra

„Olyan gyönyörű vagy, én csak nem tudtam neked ellenállni.” „Hiszen én csak jót akartam neki.” „Csak azt a törődést adtam neki, amit otthon nem kapott meg.” „Csak felkészítettem a felnőtt életre.” „Ő jó ember/pap, ilyet soha nem tenne, csak pénzt akarnak tőle, csak az egyházat akarják bemocskolni.”

Hányszor, de hányszor elhangzik az elkövetők, de sajnos a környezet szájából is ilyen és hasonló, az elkövetőt védő, az áldozatot közvetlenül vagy akár közvetve hibáztató, az abúzust bagatellizáló mondat, állítás. De gondoljunk bele… Tényleg „csak” ennyiről volna szó? Tényleg ne volnának ezeknek a „csak”-oknak maradandó, negatív következményei? Erről, a szexuális abúzus/visszaélés fogalmáról, ismérveiről; áldozatról, elkövetőről, groomingról, hatalmi manipulációról és még sok más dologról hallhattok. Szeretettel hívlak Benneteket egy közös együttgondolkodásra egy nem könnyű, ám nagyon is aktuális és fontos témáról!

A nevem Bukovszky Emese, Galántáról származom. Az Istenbe vetett hit és az egyház szeretete meghatározó alapkövei az életemnek. Eddigi, 35 éves utam során módom volt közelebbről is találkozni a szexuális abúzus témájával, amellyel az elmúlt 5-6 évben intenzíven is foglalkozom. Vallom, hogy a negatív, ártó dolgokkal szembeni legalapvetőbb védekezési módszerünk a megismerés, a tudás. Az, ha valamiről nem akarunk tudomást venni, és ezért homokba dugjuk a fejünket, nem oldja meg a problémát… Ha a szemetet a szőnyeg alá söpörjük, a szemét nem szűnik meg létezni, csak egy ideig élhetünk abban az önámításban, hogy nincs szemét. A szemét a szőnyeg alatt lassacskán tovább dolgozik, rohadni kezd, mígnem elrohasztja magát a szőnyeget is… Ezáltal még nagyobb kárt okoz, és már mi sem tudunk úgy tenni, mintha nem látnánk, nem éreznénk a következményeit… Viszont dönthetünk másképp is! Ha a problémáról, jelen esetben a gyermekkori szexuális abúzusról (child sexual abuse – CSA) kellő szeretettel, tisztelettel, ám bátran elkezdünk beszélni, mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a téma a közbeszéd/köztudat része legyen. Ezzel nemcsak az áldozatoknak és azok környezetének segíthetünk, de együtt meggátolhatjuk, hogy ilyen szörnyűségek megtörténhessenek. Merjünk és akarjunk nyíltan beszélni nehéz témákról is! „Az igazság szabaddá tesz.”

Miért van az, hogy sokszor a legközelebbi hozzátartozóinkkal van a legtöbb – meg nem értésből fakadó – konfliktusunk, illetve akaratlanul is őket bántjuk meg legjobban? Milyen bánásmódra vágyunk a családban? Hogyan kommunikáljuk azt, amit kérni szeretnénk vagy ami nem tetszik – úgy, hogy ne bántsuk meg a hozzátartozóinkat?

Erről beszél majd Somogyiné Petik Krisztina, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Pszichológia Tanszékének vezetője.

Kiszolgáltatva, számos szükséglettel, gondozóinkra utalva érkezünk meg csecsemőként a földre. Kapcsolódunk, cseperedünk, és tanulunk arról, hogyan érdemes élni. Mindez később segít vagy éppen gátol minket a vágyott céljaink (párkapcsolat, megfelelő munka, szülőség stb.) elérésében. Néha halljuk: „Nem esett messze az alma a fájától” – és megérezzük, hogy a származásunk meghatároz bennünket. Vajon miként kapcsolódik össze a csecsemő szükségleteinek rendezetlen csomagja a származási családjának meglévő rendszerével? Mit tehetek, ha felnőttként változtatni szeretnék mindazon, amit a meghatározó kapcsolataimon – szülők, testvérek, közeli személyek – keresztül tanultam az életről? Szörfdeszkára fel, irány a jobban működő kapcsolatok felé!

Éger Csaba szakmai érdeklődésének középpontjában a rendszerek (családok, munkahely, baráti közösségek stb.) és azoknak az egyén életére gyakorolt hatása áll. Szaktudását a bécsi egyetemi tanulmányai mellett család-, pár- és egyéni terápiás, családjogi igazságügyi szakértői, szupervízori és oktatói tevékenységek gazdagítják. Szakmai hitvallása a rendszerszemléletű megközelítéssel párhuzamosan az ACT (elfogadás és elköteleződés terápia) mentén alakul. Megítélése szerint az életünket meghatározza a származásunk, a szerzett tapasztalataink, az életről alkotott elképzeléseink és a transzcendenshez fűződő kapcsolatunk.

Ismerd fel a médiaműfajokat és a műsortípusokat!
Mit tegyél a sikeres műsor előtt, közben és után?
Kérdezz bátran! – a szuper interjú szabályai
Ismerd meg a média és a médiamisszió világát belülről!
A képzés elvégzői meghívást kapnak a Mária Rádió ifjúsági szerkesztőségébe.

Kamasz koromtól kezdve úgy éreztem, hiányzik valami az életemből. Pedig szerető családban nőttem fel, de a hit gyakorlata nélkül. Fiatal felnőttként döntöttem Krisztus és a katolikus egyház mellett. A magyarországi Mária Rádióban 19 éve dolgozom azért, hogy visszaadjak embertársaimnak abból a végtelen kincsből, melyet Istentől és a benne való hittől kaptam. Évek óta tartok médiaműhelyt középiskolákban. Örömmel teszem, mert játéknak szánom, de komoly játéknak, hiszen szerintem így lehet a legtöbbet tanulni – és így érdemes élni.

Előfordul, hogy azon kapom magam: ideges vagyok. Ám csak egy idő után jut eszembe megkérdezni magamtól, hogy miért! Néha egyszerű a válasz: éhes vagyok, túl nagy a zaj, melegem van. Olyan jó, hogy olyankor könnyen tudok segíteni magamnak. Néha bonyolultabb a válasz. Felkavart egy konfliktus, zavar, hogy mit mondott rólam valaki, elégedetlen vagyok magammal – sorolhatnám. De már megfogalmazni is jó, hogy na igen, ez az a zűr, amit most érzek. És akkor feltehetem a kérdést, hogy mire van szükségem. A válasz nem mindig jön gyorsan, nem biztos, hogy nagyon konkrét elsőre, de közelebb kerülhetünk hozzá. Ebben a folyamatban fogjuk használni a fotókártyás módszert, hogy ne csak a gondolatainkat, hanem az érzéseinket is megmozgassuk, segítségül hívjuk.

Erdős Eszter vagyok, mentálhigiénés szakember. Több mint tizenkét éve boldog feleség. Több, mint tíz éve anya. Végzettségem szerint bölcsész, majd pedagógus, ám végül mentálhigiénés segítőként találtam meg azt a területet, ahol a legjobban jelen tudok lenni, a legjobban tudok és szeretek segíteni. Hiszem, hogy a boldogságunk kulcsa a kapcsolatunk minősége saját magunkkal és a körülöttünk élőkkel. Szeretem a musicaleket, a romantikus regényeket, a finom ételeket, a természetben létet.

Extra bemutató: A ReflectMom játékcsomag különleges helyet foglal el az önismereti, beszélgetős játékok között. Kifejezetten a várandósságtól a kisgyermekes hétköznapokig tartó időszakot szeretné támogatni. Fotókártyák, témakörök szerint csoportosított kérdéskártyák adják a játék alapját. Külön témakört kap a párkapcsolat támogatása, illetve a kistestvér várása. Viszem a játékcsomagot – nézzétek, fogjátok meg, kérdezzetek. További részletek: www.reflectmom.hu.

Néri Szent Fülöp humoros, és korunkban egy nagyon sokatmondó szent. Mi, a 21. század emberei megtanultunk önmagunkkal foglalkozni. Ismerjük magunkat, fejlesztjük magunkat, képezzük magunkat – de mindig „csak magunkat”. Közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a mennyországra teremtett minket. Az oratórium, pontosabban Fülöp atya Oratóriuma küldetést kapott arra, hogy az emberek tekintetét újra Isten felé fordítsa. Az Oratórium az a hely, ahol az ember egy kicsit megfeledkezhet önmagáról, és újra Istenre figyelhet.

Néri Szent Fülöp lelki fiai vagyunk, oratoriánus papok, akik nap mint nap próbálják megélni a mennyország örömét a földön. Nagymegyeren és a környező falvakban próbáljuk építgetni Isten országát keresztényi, papi és oratoriánus hivatásunkon belül. Papi közösséget alkotunk, melynek jelenleg három tagja van: Gál Péter atya, Dobrý László atya és Gál Adrián atya.

Hajdan egy fejlett, ősi civilizáció, ma egy túlnyomórészt katolikus, spanyol ajkú nép otthona, ez Mexikó. Mit tudunk a valaha itt élt bennszülött népről, hogyan éltek, miért építettek piramisokat és hová tűntek? Milyen manapság az élet Mexikóban, tényleg olyan veszélyes hely, mint azt állítják, hogy élnek itt az emberek? Milyen egy ősi, maja szeánszon részt venni? Több mint 13 államot érintve, 3500km-t utaztam végig Mexikóban. Ha érdekel mit tanultam és milyen élményekben volt részem ez idő alatt vagy csak kérdésed van az ottani élettel, kultúrával kapcsolatban, szeretettel várlak a fakultációmra.